Tisztelt Állampolgár!

Amikor az az engem és munkatársaimat régóta foglalkoztató gondolat, hogy megalkossuk a gyerekbarát igazságszolgáltatás cselekvési tervét, önálló honlappal rendelkező programsorozattá érett, eszembe jutott, milyen megszólítással is köszönthetném az ide látogatókat. Régóta tudom, hogy a téma célközönségét nem lehet csupán gyerekes családokra szűkíteni, hiszen, bár különböző módon, de a jövő kincsei, a gyermekek védelme ügyében mindannyian érintettek vagyunk. Mindannyian gyerekei vagy szülei, nagyszülei, nagynénjei, nagybácsijai, rokonai, ismerősei, óvónénijei és tanárai vagyunk valakinek, ha más nem, tagjai egy társadalomnak, ahol az emberek felelősséggel viseltetnek egymás iránt. Jól tudom azt is, hogy egy erős közösséget, főleg családot politikai eszközökkel nem lehet pótolni. Nem is ez a cél. Azonban a helyes politikának feladata a gyengék és elesettek védelme, ha pedig gyermekvédelem frontján a család, mint szeretetközösség megőrzésén és erősítésén túl más teendő is akad – márpedig baj esetén a politika szükségszerű feladata a megelőzés, mentés, beavatkozás – , akkor különösen ügyelnie kell arra, hogy válságos helyzetekben is a gyermek a legsebezhetőbb.

Ezért is fontos, hogy az állam másként kezelje a gyermekeket, mint a felnőtteket. Arra kell törekednünk, hogy ha egy gyerek áldozattá válik, ne érje ismét trauma az igazságszolgáltatás során. Hogy a gyerek semmilyen módon ne válhasson ismét áldozattá. Abban, hogy az egyes családokon túl a társadalom is értékként kezeljen minden egyes gyermeket, a rend és a normák megteremtésével az államnak kell elől járnia.

Szeretnénk megtenni az első, határozott lépéseket.